A seregek mindkét oldalon nagyjából egy gyalogos dandárból álltak, 4-5 egyenként 4 talpas zászlóaljjal (a polgárháborúban ezreddel) dandáronként. A dandárok mellé egy tüzér üteg került beosztásra, lovasság szerepét nem állt módomban kipróbálni, de a polgárháborúban klasszikus értelemben nem is volt keresnivalójuk a csatatereken.
A játék elején két északi ezred már vonalba fejlődve várakozott, eldöntve a csata helyét, az utánpótlás és az ellenséges déli erők folyamatosan érkeztek be. Az északi tüzérség a jobb, a déli tüzérség a bal szárnyra, vagyis egymással szemközt került.
A játékszabály három minőségű egységet különböztet meg: zöldfülű, átlagos, veterán, amit táblázat alapján kockadobással is el lehet dönteni egységenként. Az északi oldalon csak a tüzérség lett veterán és két ezred a zöldfülű titulust kapta - a veteránt vörös jelzővel, a zöldfülűt zölddel jelöltem az egységek mellett. A délieknél a tüzérség és egy gyalogezerd veterán, egy gyalogezred zöldfülű minőségben szerepelt.
A csapatnemek közül ötöt különböztet meg a szabályrendszer: sorgyalogság, vadászok, lovasság, tüzérség, tábornokok és törzseik. A játékban sorgyalogság, tüzérség és a tábornokok szerepeltek.
Aki "Borúra-derű" kezdő készletben gondolkozik, oldalanként egy doboz tüzérség, három doboz gyalogság, egy doboz lovasság már elég a kezdéshez és egy jó kis csatához - lovassági támogatással ( és lovastiszt jelképezné a tábornokot, amíg megjelenik a készlet).
A csata kezdetén lőtávolon kívül voltak az egységek, mindkét oldalnak manővereznie kellett. A játékszabályban nincsenek fix körök, hanem a kezdeményezést kell megszerezni, illetve megtartani. Ennek módja egy dobás, amit az alkalmazni kívánt egységre vonatkozó módosítók befolyásolnak. A célszám három (6 oldalú kockán). A zöldfülű egység aktiválásához legalább 4-et kell dobni, míg egy veteránhoz csak 2-őt, ha oszlopban és úton menetelne, akkor csupán 1-et (vagyis automatikus), ha ismételten aktiválják adott kezdeményezés során, akkor eggyel romlik a célszám, ha elhagyja a többieket és nincs saját egység 15 cm-en belül, szintén eggyel romlanak az esélyek, ha a tábornok velük tart, eggyel javítja a célszámot. A jó parancsnoknak meg kell találnia a legjobb esélyeket, hogy a legtöbbet hozza ki seregéből. Minél több ezreddel mozogjak, vagy inkább kockázatosan törjünk előre, hogy elfoglaljunk egy stratégiai fontosságú pontot? Ezen döntések súlyát az egyszerűsége ellenére is érezteti a szabályrendszer.
A csata elején váltakozó sikerrel tüzérségi párbaj zajlott le az ellenséges ütegek között. A megsebzett üteg (vonat, legénység, ágyú - 3 seb) könnyen elvész - ágyúgolyóval lövés 2 kocka dobása, vagyis 2 lehetséges seb - ezért a sérült löveg birtokosa igyekszik lelkesíteni, míg az ellenség addig üti a vasat, amíg felrobban az ellenfél ágyúja. Az északiak szokásos jó dobásaik miatt elveszítették az ütegüket. A játék további része alatt a déli üteg egy gyalogezred támogatásával előbbre vonult, hogy az északi sereg jobb szárnyát lőhesse, részben már oldalról.
A gyalogsági ezredek tűzpárbajában a mennyiségi és minőségi hátrányban lévő északi ezredek húzták a rövidebbet, főként lemaradozó bajtársaiknak és szerencséjüknek köszönhetően. A gabonatáblák rontották a találati esélyt, ezért fontos volt a jó helyezkedés mindkét oldalon, sokat számít az eggyel jobb lövési esély hat oldalú kocka esetén, ezt tetézte még a veterán déli ezrednek járó egyes módosító. Úgy éreztem, hogy van mit számításba venni és nagyjából (mégiscsak kockát dobunk) az elvárásoknak megfelelően jutalmaz, illetve büntet a rendszer.
A tüzérségét vesztett északi sereg centruma összeomlott, felvonuló zöldfülű egységeit a déli üteg tüze zavarta, ezért inkább a visszavonulás mellett döntött az északi dandártábornok. A megtépázott északi sereg maradéka elhagyta a csatateret.
A játékszabály könnyed játékhoz teljesen megfelelő - jól lehet kombinálni, taktikázni, hangulatos és a lehetőségeihez képest következetes játékélményt biztosít. A szabályok könnyen megjegyezhetők, amíg nem megy minden fejből, egy oldalra elfér minden módosító és érték, amire rá kell olykor pillantani. Ingyenes és a szabadságharchoz hangolt, de alkalmas a hét éves háborútól az amerikai polgárháborúig bármely háború bevezető szintű játékához. Nem harci szimuláció. Sok minden nem szerepel benne, nincs részletezve, a szabályok nem szájbarágósak, nem tartalmaznak utalást minden helyzetre, de ha nem így lenne, fő előnyét a könnyed egyszerűséget veszítené el a "Borúra-derű".
B.U.É.K.!
VálaszTörlésÉrdekes, szerintem az 1848-49 teljesen Napóleoni harcászat, az ACW nálam nem passzol ide. Három-négy jól átgondolt napóleoni sereglistával bármelyik Napóleon korabeli rendszer tökéletes erre a célra. A közelharcot kerülő, lovasságot alig használó, amatőrökből álló amerikai seregek harca, az amerikai vadonban, nagyon más mint a szabadságharc. De ez csak az én véleményem.